2016. február 27., szombat

Idill







Zajos nappalok,
üres éjszakák.
Hallgatom dalod,
s érzem illatát
a virágnak,
melyet itt hagytál.

Élem az életem.
Nélküled létezni,
úgy érzem, vétkezem.
Erősnek tűnni.
Csak ez számít,
s nem a képzelet.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése