Szállni
könnyű, angyalszárnyaim.
Főleg a képzelet
szárnyain,
el a
határtalan távolba, már
ahol a
képzelet maga sem jár.
Elmenni,
hatalmas űrt
hagyni,
Világot
látni, vissza se nézve
a múltat
csak magára hagyni,
ez mind
túl könnyű
végignézve.
Mindennap
magad után kutatsz,
de csak
néha találsz kincseket.
Miközben
másoknak mást mutatsz,
addig a
valóság a tükörből integet.
És
amikor már tényleg magad vagy,
kritikusok
keresik halvány hibáid.
Ekkor
fested színessé vásznaid,
s
kibontod képzeleted vad szárnyait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése